Történt egyszer réges-régen
hegyvidéki erdőszélen.
Öreg néni élt ott csendben,
kicsi házban elfeledve.
Rég senki sem látogatta,
csak egy pici, kóbor macska.
Befogadta, megetette,
cirógatta, szeretgette.
Így éltek ők most már ketten
pici házban szeretetben.
A karácsonyt ketten várták,
nem jön senki… ezt sajnálták.
A nénike akkor este
fenyőfáját díszítgette.
Ránézett az ablakára,
kopogjanak… ezt kívánta.
Eközben a kisvárosban
kislány szíve nagyot dobban.
Elveszett a kiscicája,
keresi, de nem találja.
Könnyes mindkét kicsi szeme,
ez a cica volt mindene.
Szülei csak robotolnak,
ritka nap, ha otthon vannak.
Szeretetet kérne tőlük,
de csak mennek, legyen pénzük.
Nagy sírásra érnek haza,
elveszett a Cirmi cica.
Szívük szakad, úgy sajnálják,
de a macskát nem találják.
Ázva, fázva lent a téren,
decemberi hóesésben.
Megígéri az apuka,
hogy meglesz holnap az a cica.
Elmennek majd szabadságra,
majd ő biztos megtalálja.
A kicsi lány megnyugszik picit,
hazaérnek, ágyba teszik.
– Holnap reggel karácsony van.
– súgja az anyuka halkan.
– Hogy akarod megkeresni,
mikor dolgozni kell menni?
– Majd lemondom! – mondja apa.
– Megvár még a sok-sok munka.
A gyereknek megígértem,
megnézem az erdőszélen.
Másnap reggel korán mennek,
hátha hamarabb rálelnek.
Szólítgatják, keresgetik,
de az idő gyorsan telik.
Téli fagyban át is fáznak,
meglátnak egy pici házat.
Kémény füstöl a kis lakban,
hátha odabent meleg van.
Öreg néni ül a széken,
a kis házban, az erdőszélen.
Kinéz a kis ablakon,
mert lépteket hall a havon.
Három ember is jön erre,
csodálkozva veszi észre.
Kopognak az ajtaján,
rég volt ilyen már talán.
Ajtó nyílik, cica szalad
a pici lány karjaiba.
Megörül nagyon neki,
most már el sem engedi.
Boldog most már anya, apa,
végre megvan Cirmi cica.
De a néni oly szomorú,
arcáról látszik a ború.
Elmegy már a kis barátja,
úgy szerette, úgy sajnálja.
Rég senki sem látogatta,
csak ez a kis kóbor macska.
Kicsi lány a nénire néz,
meglátja a könnyes szemét.
– Ne sírj, néni! Itt a macska,
neked adom Karácsonyra.
Marad nálad, jobb helye van,
mint ott nálunk a városban.
De jövünk majd mindig hozzád,
megnézzük a Cirmi cicád.
Nem maradsz egyedül többé,
veled leszünk már örökké.
Jövünk mindig, nyáron, télen,
veled leszünk, megígérem!
A nénike sírva látta,
teljesült a kívánsága.
Az ajtaján kopogtattak,
oly sok szép szavakat adtak.
Boldog lett a karácsonya,
ott maradt a pici cica.
Kapott egy új kis családot,
soha rosszabb kívánságot!
Így lett vége a mesének,
azóta is együtt élnek!
Nektek írtam ezt a mesét,
hozzon nektek is szerencsét!
Váljon álmotok valóra,
legyen boldog minden óra.
Szép és boldog ünnepeket,
szeressetek, szeressenek!
Az ünnep legyen szép és áldott,
Mesebeli szép Karácsonyt!
Forrás: www.poet.hu kortárs magyar versek
